Teniszkönyök

A teniszkönyök, latin nevén epicondylitis humeri lateralis, egy gyakori sérülés, melyet a könyök külső oldalán jelentkező fájdalom és gyulladás jellemez. Bár a neve a sportot sejteti kialakulás okaként, a valóságban mindenkit érinthet, aki nehéz fizikai munkát végez de a  monoton ismétlődő kézmozgás(számítógépes munka) is előidézheti a problémát.

Kialakulása:

Az latin elnevezés megtévesztő lehet, mert az epicondylitis humeri lateralis az izom eredésének gyulladását jelenti. Tenisz könyök esetén nem csonthártya ártalomról beszélünk, hanem az feszítésért felelős izmok (elsősorban a m. extensor capri radikális brevis és a m. extensor digitorus communis) tapadásának közelében a folyamatos traumák hatására mikroszakadások alakulnak ki.

A fájdalom fokozatosan alakul ki. Először csak terhelésre jelentkezik, majd tárgyak megfogásánál és a csukló mozgására fokozódik, ami egészen addig erősödhet, hogy nyugalmi állapotban is fennáll. Érdemes elkerülni a hosszantartó krónikus fájdalmat és minél előbb felkeresni egy szakembert a probléma megoldására.

Diagnózis:

Általában fizikai vizsgálattal könnyen diagnosztizálható, a páciens anamnézisében rendszeres könyököt, csuklót igénybevevő fizikai tevékenységgel találkozunk. Leggyakrabban 40-50 év közötti férfiakat érinti. A könyök külső részén a feszítő izmok aktivitása során jelentkező éles fájdalom. A izmok tapadásánál nyomásérzékenység tapasztalható. Figyelnünk kell, hogy a n. radialis kompresszió vagy a nyaki kompressziós problémák okozhatnak hasonló tüneteket. 

Kezelés:

A teniszkönyök kezelése során általában először konzervatív megközelítést alkalmazunk. Ennek része a sérült terület tehermentesítése, amelynek érdekében az érintett végtag pihentetése és bizonyos tevékenységek kerülése ajánlott. A gyulladás csökkentése érdekében non-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása, valamint fizikoterápiás módszerek, például ultrahang vagy iontoforézis is segíthetnek. Emellett fontos szerepet kap az izomfeszülés csökkentése is, amit fascia technikákkal érhetünk el. Ezek közé tartozik az FDM (fascia disztorziós modell) terápia, valamint a flossing terápia, amelyek segítenek a kötőszöveti rétegek elválasztásában, a fájdalom érzékelő receptorok felszabadításában és a megfelelő keringés visszaállításában.